Brit, német és belga kutatók a kontinens északi részén talált Neander-völgyi csontok vizsgálatakor arra jutottak, hogy a maradványok húszezer évvel régebbiek, mint amit a korábbi elemzések megállapítottak. Vizsgálataik eredményét a Proceedings of the National Academy of Sciences című tudományos lapban mutatták be.
A belgiumi Spy-barlangban talált csontok korát a tudósok radiokarbonos módszerrel határozták meg. Thibaut Deviese, a brit Oxfordi és a francia Aix-Marseille Egyetem munkatársa elmondta, kollégáival egy megbízhatóbb módszert dolgoztak ki a csontok radiokarbonos vizsgálatának előkészítésére. Ezáltal jutottak arra az eredményre, hogy a csontok 40 600 és 44 200 év közöttiek. Eddig úgy számolták, hogy 24 ezer évesek.
Az újabb kormeghatározás szerint lehetséges, hogy az eddig a Neander-völgyinek tulajdonított eszközöket nem ez az ősi emberféle, hanem valamelyik fejlettebb rokona használta.
A kutatócsoport által alkalmazott módszert régóta alkalmazzák a régészeti leletek kormeghatározásához. Minden élőlény haláláig szenet, ezen belül a C14 radioaktív szénizotópot is kivon a légkörből és a táplálékból. Ez meghatározott idő alatt lebomlik, így az emberi, állati és növényi maradványokban megmaradt C14 szénizotóp mennyiségéből következtetni lehet az adott lelet korára.
Csontoknál általában a bennük lévő szerves kollagént vizsgálják. Deviese és kollégái azonban mélyebbre mentek, és kivonták a kollagén építőelemeit, az aminosavakat is. Ezek közül néhányat kiválasztottak az elemzéshez, hogy így elkerüljék, hogy a minta lelőhelyének földje vagy a leletek múzeumi bemutatásánál használt ragasztóanyag befolyásolja az eredményt.
A génszekvenálásból kiderült, hogy a Neander-völgyi embertől származó vállcsont, amelynek korát eddig 28 ezer évre becsülték, erősen fertőzött volt marhától származó DNS-sel. A leletet ugyanis nyilvánvalóan marhacsontból készült enyvvel tartósították. A szakértők a belga Fonds-de-Foret és Engis lelőhelyeken talált csontokat is elemezték az új módszerrel és hasonló korúra datálták őket, mint a Spy-barlangban találtakat.
„A kormeghatározás döntő jelentőségű a régészetben. Megbízható kronológiai leletek nélkül nem lehetünk biztosak a neandervölgyi ember és a Homo sapiens közötti kapcsolatok megállapításában” – mondta Tom Higham, az Oxfordi Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője.
